ellenállóképes
Hungarian
Etymology
ellenálló (“resisting”) + képes (“capable”). Calque of German widerstandsfähig.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈɛlːɛnaːlːoːkeːpɛʃ]
Audio (file) - Hyphenation: el‧len‧ál‧ló‧ké‧pes
- Rhymes: -ɛʃ
Adjective
ellenállóképes (comparative ellenállóképesebb, superlative legellenállóképesebb)
Declension
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | ellenállóképes | ellenállóképesek |
| accusative | ellenállóképeset | ellenállóképeseket |
| dative | ellenállóképesnek | ellenállóképeseknek |
| instrumental | ellenállóképessel | ellenállóképesekkel |
| causal-final | ellenállóképesért | ellenállóképesekért |
| translative | ellenállóképessé | ellenállóképesekké |
| terminative | ellenállóképesig | ellenállóképesekig |
| essive-formal | ellenállóképesként | ellenállóképesekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | ellenállóképesben | ellenállóképesekben |
| superessive | ellenállóképesen | ellenállóképeseken |
| adessive | ellenállóképesnél | ellenállóképeseknél |
| illative | ellenállóképesbe | ellenállóképesekbe |
| sublative | ellenállóképesre | ellenállóképesekre |
| allative | ellenállóképeshez | ellenállóképesekhez |
| elative | ellenállóképesből | ellenállóképesekből |
| delative | ellenállóképesről | ellenállóképesekről |
| ablative | ellenállóképestől | ellenállóképesektől |
| non-attributive possessive - singular |
ellenállóképesé | ellenállóképeseké |
| non-attributive possessive - plural |
ellenállóképeséi | ellenállóképesekéi |
Further reading
- ellenállóképes in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.