kéregető

Hungarian

Etymology

kéreget +

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkeːrɛɡɛtøː]
  • Hyphenation: ké‧re‧ge‧tő
  • Rhymes: -tøː

Participle

kéregető

  1. present participle of kéreget

Noun

kéregető (plural kéregetők)

  1. beggar
    Synonym: koldus

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative kéregető kéregetők
accusative kéregetőt kéregetőket
dative kéregetőnek kéregetőknek
instrumental kéregetővel kéregetőkkel
causal-final kéregetőért kéregetőkért
translative kéregetővé kéregetőkké
terminative kéregetőig kéregetőkig
essive-formal kéregetőként kéregetőkként
essive-modal
inessive kéregetőben kéregetőkben
superessive kéregetőn kéregetőkön
adessive kéregetőnél kéregetőknél
illative kéregetőbe kéregetőkbe
sublative kéregetőre kéregetőkre
allative kéregetőhöz kéregetőkhöz
elative kéregetőből kéregetőkből
delative kéregetőről kéregetőkről
ablative kéregetőtől kéregetőktől
non-attributive
possessive - singular
kéregetőé kéregetőké
non-attributive
possessive - plural
kéregetőéi kéregetőkéi
Possessive forms of kéregető
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. kéregetőm kéregetőim
2nd person sing. kéregetőd kéregetőid
3rd person sing. kéregetője kéregetői
1st person plural kéregetőnk kéregetőink
2nd person plural kéregetőtök kéregetőitek
3rd person plural kéregetőjük kéregetőik

Further reading

  • kéregető in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.