külváros

Hungarian

Etymology

kül- (external, outside of) + város (city)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈkylvaːroʃ]
  • Hyphenation: kül‧vá‧ros
  • Rhymes: -oʃ

Noun

külváros (plural külvárosok)

  1. suburb, the outskirts (traditionally chiefly an industrial area with poor population)
    Antonym: belváros

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative külváros külvárosok
accusative külvárost külvárosokat
dative külvárosnak külvárosoknak
instrumental külvárossal külvárosokkal
causal-final külvárosért külvárosokért
translative külvárossá külvárosokká
terminative külvárosig külvárosokig
essive-formal külvárosként külvárosokként
essive-modal
inessive külvárosban külvárosokban
superessive külvároson külvárosokon
adessive külvárosnál külvárosoknál
illative külvárosba külvárosokba
sublative külvárosra külvárosokra
allative külvároshoz külvárosokhoz
elative külvárosból külvárosokból
delative külvárosról külvárosokról
ablative külvárostól külvárosoktól
non-attributive
possessive - singular
külvárosé külvárosoké
non-attributive
possessive - plural
külvároséi külvárosokéi
Possessive forms of külváros
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. külvárosom külvárosaim
2nd person sing. külvárosod külvárosaid
3rd person sing. külvárosa külvárosai
1st person plural külvárosunk külvárosaink
2nd person plural külvárosotok külvárosaitok
3rd person plural külvárosuk külvárosaik

Derived terms

Further reading

  • külváros in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.