konfirmál

Hungarian

Etymology

From Latin confirmare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈkoɱfirmaːl]
  • Hyphenation: kon‧fir‧mál
  • Rhymes: -aːl

Verb

konfirmál

  1. (intransitive, Protestantism) to get confirmed (to receive the sacrament of confirmation)
  2. (transitive, Protestantism) to confirm (to administer the sacrament of confirmation on someone)

Conjugation
conjugation of konfirmál
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal


Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. konfirmálok konfirmálsz konfirmál konfirmálunk konfirmáltok konfirmálnak
Def. konfirmálom konfirmálod konfirmálja konfirmáljuk konfirmáljátok konfirmálják
2nd-p. o. konfirmállak ―
Past Indef. konfirmáltam konfirmáltál konfirmált konfirmáltunk konfirmáltatok konfirmáltak
Def. konfirmáltam konfirmáltad konfirmálta konfirmáltuk konfirmáltátok konfirmálták
2nd-p. o. konfirmáltalak ―
Future Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. konfirmálni fog.
Archaic
Preterit		 Indef. konfirmálék konfirmálál konfirmála konfirmálánk konfirmálátok konfirmálának
Def. konfirmálám konfirmálád konfirmálá konfirmálánk konfirmálátok konfirmálák
2nd-p. o. konfirmálálak ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. konfirmál vala, konfirmált vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. konfirmálandok konfirmálandasz konfirmáland konfirmálandunk konfirmálandotok konfirmálandanak
Def. konfirmálandom konfirmálandod konfirmálandja konfirmálandjuk konfirmálandjátok konfirmálandják
2nd-p. o. konfirmálandalak ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. konfirmálnék konfirmálnál konfirmálna konfirmálnánk konfirmálnátok konfirmálnának
Def. konfirmálnám konfirmálnád konfirmálná konfirmálnánk
(or konfirmálnók)		 konfirmálnátok konfirmálnák
2nd-p. o. konfirmálnálak ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. konfirmált volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. konfirmáljak konfirmálj or
konfirmáljál		 konfirmáljon konfirmáljunk konfirmáljatok konfirmáljanak
Def. konfirmáljam konfirmáld or
konfirmáljad		 konfirmálja konfirmáljuk konfirmáljátok konfirmálják
2nd-p. o. konfirmáljalak ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. konfirmált légyen
Infinitive konfirmálni konfirmálnom konfirmálnod konfirmálnia konfirmálnunk konfirmálnotok konfirmálniuk
Other
forms		 Verbal noun Present part. Past part. Future part. Adverbial participle Causative
konfirmálás konfirmáló konfirmált konfirmálandó konfirmálva (konfirmálván) konfirmáltat
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular
(and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).
potential conjugation of konfirmál
Click for archaic forms 1st person sg 2nd person sg
informal		 3rd person sg,
2nd p. sg formal		 1st person pl 2nd person pl
informal		 3rd person pl,
2nd p. pl formal
Indica­tive
mood		 Pre­sent Indef. konfirmálhatok konfirmálhatsz konfirmálhat konfirmálhatunk konfirmálhattok konfirmálhatnak
Def. konfirmálhatom konfirmálhatod konfirmálhatja konfirmálhatjuk konfirmálhatjátok konfirmálhatják
2nd-p. o. konfirmálhatlak ―
Past Indef. konfirmálhattam konfirmálhattál konfirmálhatott konfirmálhattunk konfirmálhattatok konfirmálhattak
Def. konfirmálhattam konfirmálhattad konfirmálhatta konfirmálhattuk konfirmálhattátok konfirmálhatták
2nd-p. o. konfirmálhattalak ―
Archaic
Preterit		 Indef. konfirmálhaték konfirmálhatál konfirmálhata konfirmálhatánk konfirmálhatátok konfirmálhatának
Def. konfirmálhatám konfirmálhatád konfirmálhatá konfirmálhatánk konfirmálhatátok konfirmálhaták
2nd-p. o. konfirmálhatálak ―
Archaic Past Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. konfirmálhat vala, konfirmálhatott vala/volt.
Archaic
Future		 Indef. konfirmálhatandok
or konfirmálandhatok 		konfirmálhatandasz
or konfirmálandhatsz		 konfirmálhatand
or konfirmálandhat		 konfirmálhatandunk
or konfirmálandhatunk		 konfirmálhatandotok
or konfirmálandhattok		 konfirmálhatandanak
or konfirmálandhatnak
Def. konfirmálhatandom
or konfirmálandhatom		 konfirmálhatandod
or konfirmálandhatod		 konfirmálhatandja
or konfirmálandhatja		 konfirmálhatandjuk
or konfirmálandhatjuk 		konfirmálhatandjátok
or konfirmálandhatjátok		 konfirmálhatandják
or konfirmálandhatják
2nd-p. o. konfirmálhatandalak
or konfirmálandhatlak		 ―
Condi­tional
mood		 Pre­sent Indef. konfirmálhatnék konfirmálhatnál konfirmálhatna konfirmálhatnánk konfirmálhatnátok konfirmálhatnának
Def. konfirmálhatnám konfirmálhatnád konfirmálhatná konfirmálhatnánk
(or konfirmálhatnók)		 konfirmálhatnátok konfirmálhatnák
2nd-p. o. konfirmálhatnálak ―
Past Indicative past forms followed by volna, e.g. konfirmálhatott volna
Sub­junc­tive
mood		 Pre­sent Indef. konfirmálhassak konfirmálhass or
konfirmálhassál		 konfirmálhasson konfirmálhassunk konfirmálhassatok konfirmálhassanak
Def. konfirmálhassam konfirmálhasd or
konfirmálhassad		 konfirmálhassa konfirmálhassuk konfirmálhassátok konfirmálhassák
2nd-p. o. konfirmálhassalak ―
(Archaic) Past Indicative past forms followed by légyen, e.g. konfirmálhatott légyen
Inf. (konfirmálhatni) (konfirmálhatnom) (konfirmálhatnod) (konfirmálhatnia) (konfirmálhatnunk) (konfirmálhatnotok) (konfirmálhatniuk)
Positive adjective konfirmálható Neg. adj. konfirmálhatatlan Adv. part. (konfirmálhatva / konfirmálhatván)

Derived terms
  • konfirmálás

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • konfirmál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.