mágikus
Hungarian
Etymology
Borrowed from Latin magicus, from Ancient Greek μαγικός (magikós, “magical”).[1] With -ikus ending.
Pronunciation
- IPA(key): [ˈmaːɡikuʃ]
- Hyphenation: má‧gi‧kus
- Rhymes: -uʃ
Declension
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | mágikus | mágikusak |
| accusative | mágikusat | mágikusakat |
| dative | mágikusnak | mágikusaknak |
| instrumental | mágikussal | mágikusakkal |
| causal-final | mágikusért | mágikusakért |
| translative | mágikussá | mágikusakká |
| terminative | mágikusig | mágikusakig |
| essive-formal | mágikusként | mágikusakként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | mágikusban | mágikusakban |
| superessive | mágikuson | mágikusakon |
| adessive | mágikusnál | mágikusaknál |
| illative | mágikusba | mágikusakba |
| sublative | mágikusra | mágikusakra |
| allative | mágikushoz | mágikusakhoz |
| elative | mágikusból | mágikusakból |
| delative | mágikusról | mágikusakról |
| ablative | mágikustól | mágikusaktól |
| non-attributive possessive - singular |
mágikusé | mágikusaké |
| non-attributive possessive - plural |
mágikuséi | mágikusakéi |
See also
- Appendix:Hungarian words ending in -ikus
References
- mágikus in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading
- mágikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.