munkád

Hungarian

Etymology

munka + -d (possessive suffix)

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈmuŋkaːd]
  • Hyphenation: mun‧kád

Noun

munkád

  1. second-person singular single-possession possessive of munka

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative munkád
accusative munkádat
dative munkádnak
instrumental munkáddal
causal-final munkádért
translative munkáddá
terminative munkádig
essive-formal munkádként
essive-modal munkádul
inessive munkádban
superessive munkádon
adessive munkádnál
illative munkádba
sublative munkádra
allative munkádhoz
elative munkádból
delative munkádról
ablative munkádtól
non-attributive
possessive - singular
munkádé
non-attributive
possessive - plural
munkádéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.