ominózus

Hungarian

Etymology

From Latin ominosus (“foreboding”).[1] With -ózus ending.

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈominoːzuʃ]
  • Hyphenation: omi‧nó‧zus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective

ominózus (comparative ominózusabb, superlative legominózusabb)

  1. ominous

Declension
Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative ominózus ominózusak
accusative ominózusat ominózusakat
dative ominózusnak ominózusaknak
instrumental ominózussal ominózusakkal
causal-final ominózusért ominózusakért
translative ominózussá ominózusakká
terminative ominózusig ominózusakig
essive-formal ominózusként ominózusakként
essive-modal — —
inessive ominózusban ominózusakban
superessive ominózuson ominózusakon
adessive ominózusnál ominózusaknál
illative ominózusba ominózusakba
sublative ominózusra ominózusakra
allative ominózushoz ominózusakhoz
elative ominózusból ominózusakból
delative ominózusról ominózusakról
ablative ominózustól ominózusaktól
non-attributive
possessive - singular		 ominózusé ominózusaké
non-attributive
possessive - plural		 ominózuséi ominózusakéi

References
  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading
  • ominózus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.