palánta

Hungarian

Etymology

From Latin planta (“sprout, cutting”).[1]

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈpɒlaːntɒ]
  • Hyphenation: pa‧lán‧ta
  • Rhymes: -tɒ

Noun

palánta (plural palánták)

  1. (botany) seedling (a young plant grown from seed, ready for replanting)

Declension
Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative palánta palánták
accusative palántát palántákat
dative palántának palántáknak
instrumental palántával palántákkal
causal-final palántáért palántákért
translative palántává palántákká
terminative palántáig palántákig
essive-formal palántaként palántákként
essive-modal — —
inessive palántában palántákban
superessive palántán palántákon
adessive palántánál palántáknál
illative palántába palántákba
sublative palántára palántákra
allative palántához palántákhoz
elative palántából palántákból
delative palántáról palántákról
ablative palántától palántáktól
non-attributive
possessive - singular		 palántáé palántáké
non-attributive
possessive - plural		 palántáéi palántákéi
Possessive forms of palánta
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. palántám palántáim
2nd person sing. palántád palántáid
3rd person sing. palántája palántái
1st person plural palántánk palántáink
2nd person plural palántátok palántáitok
3rd person plural palántájuk palántáik

References
  1. palánta in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further reading
  • palánta in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.