specifikus

Esperanto

Verb

specifikus

  1. conditional of specifiki

Hungarian

Etymology

Borrowed from Medieval Latin specificus.[1] With -ikus ending.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈʃpɛt͡sifikuʃ]
  • Hyphenation: spe‧ci‧fi‧kus
  • Rhymes: -uʃ

Adjective

specifikus (comparative specifikusabb, superlative legspecifikusabb)

  1. specific

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative specifikus specifikusak
accusative specifikusat specifikusakat
dative specifikusnak specifikusaknak
instrumental specifikussal specifikusakkal
causal-final specifikusért specifikusakért
translative specifikussá specifikusakká
terminative specifikusig specifikusakig
essive-formal specifikusként specifikusakként
essive-modal
inessive specifikusban specifikusakban
superessive specifikuson specifikusakon
adessive specifikusnál specifikusaknál
illative specifikusba specifikusakba
sublative specifikusra specifikusakra
allative specifikushoz specifikusakhoz
elative specifikusból specifikusakból
delative specifikusról specifikusakról
ablative specifikustól specifikusaktól
non-attributive
possessive - singular
specifikusé specifikusaké
non-attributive
possessive - plural
specifikuséi specifikusakéi

See also

  • Appendix:Hungarian words ending in -ikus

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.