végű

Hungarian

Etymology

vég (“ending”) +‎ -ű (adjective-forming suffix)

Pronunciation
  • IPA(key): [ˈveːɡyː]
  • Hyphenation: vé‧gű
  • Rhymes: -ɡyː

Adjective

végű (not comparable)

  1. (in combination) -ended, with …… ending (having a certain kind of ending)

Declension
Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
singular plural
nominative végű végűek
accusative végűt végűeket
dative végűnek végűeknek
instrumental végűvel végűekkel
causal-final végűért végűekért
translative végűvé végűekké
terminative végűig végűekig
essive-formal végűként végűekként
essive-modal — —
inessive végűben végűekben
superessive végűn végűeken
adessive végűnél végűeknél
illative végűbe végűekbe
sublative végűre végűekre
allative végűhöz végűekhez
elative végűből végűekből
delative végűről végűekről
ablative végűtől végűektől
non-attributive
possessive - singular		 végűé végűeké
non-attributive
possessive - plural		 végűéi végűekéi
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.