vindikál

Hungarian

Etymology

From Latin vindicare.[1] With the verb-forming suffix -ál.

Pronunciation

  • IPA(key): [ˈvindikaːl]
  • Hyphenation: vin‧di‧kál
  • Rhymes: -aːl

Verb

vindikál

  1. (transitive, formal) to claim, arrogate, vindicate
    Synonyms: igényel, követel
    • 1876, Mór Jókai, Az élet komédiásai, part 2, chapter 1:
      A Dagon bálvány követelése még tovább ment. Magának vindikálta az egyházak fölötti patronatus jogát, s mi egy ballotázása után a mezítlábas képviselőknek megszűntünk az egyház pártfogói lenni, templomunk nem a mi templomunk volt többé.

Conjugation

References

  1. Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN

Further reading

  • vindikál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
This article is issued from Wiktionary. The text is licensed under Creative Commons - Attribution - Sharealike. Additional terms may apply for the media files.